DínóIdén októberben ismét páratlan lehetőségünk nyílt a szakmában való elmélyülésre, ugyanis Szombathy Csaba megint meghívott minket két alkalommal a Rohde laborba esti továbbképzésre. Az első alkalom témája a legutóbb beígért hálózatanalízis volt, míg második alkalommal a spektrumanalizátorok elmúlt pár éves fejlődését derítettük fel.
A hálózatanalizátoros alkalom tematikája az olyan alapfogalmaktól, mint a hullámimpedancia, visszaverődési tényező vagy állóhullámarány (SWR) a hálózatanalizátorok elvi felépítéséig és különféle mérésekre való felhasználásukig terjedt. Az előadás során megismertük a reflexiós tényező mérésének elméleti és gyakorlati alapjait, az iránycsatolók és SWR-mérőhidak alapjait, a reflexiós tényező és SWR kapcsolatát, ezek jelentőségét, és ilyen úton eljutottunk egy modern VNA elvi felépítéséig, illetve a Smith-diagram értelmezéséig.
Közben az éppen megismert fogalmakat, méréseket Csaba be is mutatta: összeállított egy mérési elrendezést jelgenerátorral, iránycsatolóval, oszcilloszkóppal, és utóbbinak matematikai funkcióival, ezzel az „összelegózott” hálózatanalizátorral több mérést is elvégzett, bemutatva a működés elméleti hátterét a blokkvázlat alapján. Miután a mérés elméletét megértettük, egy igazi VNA-val nyűgözött le minket, amin bemutatta az addig elhangzottakat a gyakorlatban is, ellenőrizte a „házilagos” VNA-val mérteket, majd lezárásként bemutatott pár speciálisabb mérést is, mint a TDR vagy a DTF (distance to fault).
A következő héten viszont egy még rendkívülibb lehetőség adódott: a labor kölcsönkapott egy modern, csúcskategóriás spektrumanalizátort. Csaba szervezett hát gyorsan egy újabb alkalmat október 20-ára, amin sajnos hirtelen nem tudtunk olyan sokan részt venni, de a jelenlevőkkel nagyon érdekesnek találtuk. Az előző alkalmaktól eltérően most angolul folyt a társalgás, mivel egy külföldi diák is csatlakozott.
Az esti foglalkozás során összehasonlítottunk három spektrumanalizátort: egy tizenéves középkategóriás (de laboratóriumi szintű) modellt (Advantest R3263), egy hasonló korú csúcskategóriás műszert (R&S FSIQ7), és az utóbbi sorozatának legújabb tagját (R&S FSW26), amely egyben a mai legmodernebb csúcskategóriás műszerek egyike. Ugyanazon méréseket mindhárom műszerrel elvégezve képet kaphattunk a kategóriák közötti különbség mellett az elmúlt évek fejlődéséről is, illetve megvitattuk, hogy az újítások közül mi az, ami igazán fontos, mi az ami csak könnyíti a munkát vagy éppen csak a marketinget szolgálja.
A szemléletes magyarázattal Csaba rávilágított hogy ezen műszerek analóg elektronikájában látszólag nem történt nagy változás, de a kisebb javulás is nagy és igényelt fejlődés, és a műszerek szoftveres oldala még többet változott. A mai modern műszer a legújabb jelfeldolgozási módszereket is felhasználja, aminek talán a leglátványosabb jele a sokkal gyorsabb mérési idő volt.
Mindkét esti alkalom során nagyon jól érezte magát mindenki, és közben hihetetlenül sokat tanulhattunk. Köszönjük ezeket a rendkívüli lehetőségeket Csabának!