a_balazsIdén nyáron először volt lehetőségünk részt venni egy három alkalmas szakmai továbbképzésen Szombathy Csaba vezetésével, melynek fő témája a spektrumanalízis volt.
A helyszínt az egyetem Rohde & Schwarz referencia laboratóriuma biztosította, ami igazi csemege a rádiótechnika kedvelőinek. A labor tele van csúcskategóriás műszerekkel, a folyosón pedig egy kisebb kiállítás látható régebbi eszközökből.
Az első alkalommal a spektrumanalizátorok, mérővevők általános felépítésével foglalkoztunk. Az egyenes vevők hiányosságaiból kiindulva eljutottunk az egyszeres, majd többszörös keverésű szuperheterodin rendszerű vevőkig. Megbeszéltük a keverés és középfrekvenciás szűrés tulajdonságait. Ezek után beazonosítottuk egy elektroncsöves Rohde & Schwarz mérővevő kapcsolási rajzán az egyes részegységeket. Az elvi felépítés a mai napig változatlan. Hogy igazán felejthetetlen legyen, élőben is használtunk műszereket. Csaba egy spektrumanalizátor és a középfrekvenciás kimenetére kötött oszcilloszkóp segítségével illusztrálta a hallottakat.
A második alkalom már a spektrumanalizátor használatával foglalkozott. Egy kézirádió, mint jelforrás, segítségével kipróbálhattuk, hogyan lehet pontosan frekvenciát mérni, majd egy földfelszíni digitális televízió jel példáján pedig tisztázhattuk, hogyan kell teljesítményt mérni és miként hamisíthatják meg ezt a mérést különböző jelgörbe detektorok. Ezek után összehasonlítottuk egy FFT képes oszcilloszkóp és egy hagyományos spektrumanalizátor képességeit. Számomra ez nagyon tanulságos volt, kiderült, hogy a mintavételezési sebesség nem minden, sőt! Egyszerű matematikai úton Csaba megmutatta nekünk, hogy az FFT legnagyobb korlátja egy kicsit is jobb oszcilloszkópban már a felhasználható memória mérete lesz. Az FFT ugyan gyorsabb, de ha nagy felbontással szeretnénk látni a spektrumot, nagy memóriára van szükség. Erre is láthattunk megoldást: egyszerre csak egy kis szeletét nézzük a spektrumnak! A spektrumanalizátor középfrekvenciás kimenetén FFT-t végezve egy akkora sávon, amit még átengednek a beállított középfrekvenciás szűrők. Így kisebb frekvencián kell az FFT-t elvégezni, nagyobb lehet a felbontásunk. Ha a spektrumanalizátoron beállított frekvenciát az FFT-vel vizsgált sáv szélességével ugratjuk, akkor a kapott képekből összefűzhető egy nagyobb spektrum képe, így ötvözhetjük a gyorsaságot a nagy felbontással.
A harmadik alkalommal több témával is foglalkoztunk. Először kipróbáltuk milyen, ha túlvezéreljük a spektrumanalizátor bemenetét, hogyan néz ki a „szoknyásodás”. Megismerkedtünk a two tone módszerrel is, ekkor két egymáshoz közeli frekvenciájú szinusz jelet kapcsolunk a vizsgált rendszer bemenetére és a kapott felharmonikusokat figyeljük a spektrumanalizátoron. Az idő második felében a főszerep a mérővevőké volt. Megtudhattuk, mire jó egy EMC mérővevő, milyen felépítésbeli különbségek vannak egy spektrumanalizátorhoz vagy egy egyszerű mérővevőhöz képest. Végül egy DVB-T mérővevőt próbáltunk ki és Csaba ennek kapcsán mesélt a modern, digitális televíziós műsorszórásról.
Az éjszakába nyúló alkalmak remek hangulatban teltek és ezen felül még rengeteget is tanulhattunk.
Köszönjük a lehetőséget!