2025 KAFU-SEM téli tábor extrákkal

A téli és tavaszi félév közötti röpke szünetben ismét megtartottuk a Schönherz Elektronikai Műhellyel közösen az évek alatt hagyományossá vált téli táborunkat. A tábornak idén a Keszthelyi-fennsíkon fekvő kellemes hangulatú település, Rezi adott otthont, ahol körvezetőnk tiszteletére még egy Dínó- és Kalandparkot is üzemeltetnek. Igaz ennek meglátogatását a táborba nem ütemeztük be, ezt leszámítva is számos program garantálta, hogy a résztvevők ne unatkozzanak.

A pénteki napon érkeztünk meg a táborhelyre, ahol még aznap rádióztunk egy keveset, majd teret adtunk a kulináris élvezeteknek a vacsora alatt, a szombati napra készülődve.

NVIS – Tábor Site

A tábor alatt egy ideje dédelgetett kísérletet terveztünk elvégezni az NVIS hullámterjedési móddal, amihez kapóra jött, hogy a csapat jelentős hányada szeretett volna túrázni, míg a másik fele inkább a táborhelyen maradt. Így a szombati nap reggelén ketté osztódott a társaság, a túrázós része megcélozta a Rezi várat; a táborban maradottak pedig az ebéd előkészítése mellett a kísérlet másik kommunikációs végpontját is adták. Az NVIS kísérlet táborban maradott részének tapasztalatait Bányász László (HA7SX) tolmácsolásában olvashatjuk:

„Öregtagunk, Acse (HG7JWA) fejéből pattant ki az egész NVIS-es ötlet, még pár évvel ezelőtt. A 2023-es téli táborba is úgy mentünk, hogy ha lesz lehetőség, próbálkozunk a terjedés kipróbálásával, viszont mobilizálható antennáig nem jutottunk el, így a társaság csak egyszerű túrán vett részt. Azonban Acse lelkesedése kellő motivációval hatott, idén már volt mobil antennánk, amit a túrázó csapat el tudott vinni, emellett elég anyag, hogy egyet összerakjunk a táborban, míg a kitelepülés helyére érnek a többiek.

Reggeli után Sus (HA7SX) és Acse rövid internetes kereséssel felelevenítették az NVIS tudásukat, illetve megállapították, hogy az akutális határfrekvencia, mely felett az NVIS terjedés már nem működik, olyan 10 MHz környékére esik, azaz a kísérletre a 40 méteres sáv igen kecsegtető. Ez annyiban is előnyös, hogy ugyan volt elegendő hely a táborhely kertjében, azonban 80 méterre fél hullámú dipólust már nehezebb lett volna konstruálni.

Eljött az idő, rövid kupaktanács után elindult a túra csapat a hegy mögé a mobil riggel. Hatékony kommunikációt elősegítendő, a táborhelyen egy kúpos alakú, ciszterna fedélre emlékeztető bádogra raktunk egy kétsávos mágnestalpas antennát, ehhez csatlakoztatta Sus a Quansheng kézirádióját. Nagyságrendi javulás következett be a helyi átjátszó elérhetőségében, illetve 1-2 ezen lefolytatott QSO is ezt igazolta. Az átjátszó is jelesre vizsgázott, ezzel a megoldással a küldetés teljes időtartama alatt jól tudtuk tartani a kapcsolatot a másik csapattal.

Azonban mi, táborhelyiek se lazsáltunk. Nekiláttunk antennát faragni 40 méterre. Acse készült egy szélessávú dobozolt 1:1 balunnal, amire csak a méretre vágott antennaelemeket kell rögzíteni. Lemértünk 2 x 10.8 méternyi szigetelt rézvezetéket, hogy kellő ráhagyás legyen az antenna hosszára, ugyanis a cél, hogy vagdosással behangoljuk. Két vége sarut, míg két vége műanyag záróelemet kapott, utóbbi könnyen oldható, de stabil mechanikai erőátvitelt biztosít a hajtott elemek, és az azt tartó zsinór között.

Az elemek összeállítása után a trükkös feladat az antenna rögzítése volt. A tábor sütögetős része egy kb. 3 méter magas támfalon csücsült, alatta szép sík terep, néhány fával. Kevés méricskérés után meg is volt, mely két pont közé fogjuk kifeszíteni a sugárzót – és itt nagyon más opciónk nem is volt. Ekkor felhívtuk a túracsapatot, hogy egyeztessünk az antennák orientációját illetően – ugyanis nem lett volna szerencsés, ha véletlenül a huzalantennáink tájolása keresztirányú, a kereszpolarizációs elnyomás miatt. Ebből már kiderül, hogy mi azzal a feltételezéssel éltünk, hogy a légkör rétegei a kisugárzott jelünk polarizációját megtartják.

Az antenna rögzítése trükkösnek bizonyult, ugyanis az elsőnek kinézett fa túl közel esett, nem tudtuk kifeszíteni a dipólt. 1-2 elhibázott teniszlabda dobási kísérlet után Sus bátran felkínálta szolgáltatásait, hogy ő majd elsőre feldobja. Fel is dobta, azonban egy vállalhatatlanul rossz ágon akadt meg a zsinór – amely húzásra megakadt az ágon, majd ezen rángatások hatására a tenniszlabdás zsinór szépen feltekeredett teljesen a faágra. Ez odáig fajult, hogy elértünk egy maximálisan rossz állapotot.

HA5ERI Keri vállalta a feladatot, és elegáns ruházatában felmászott a fára, melyhez az első lépéseket fizikailag nem tudta volna megtenni a mi segítségünk nélkül. Miután elérte a gubancot, megállapította, hogy ez úgy odacsomósodott, hogy ő nem tudta volna így odakötni.

Kihasználva a fán levő humán erőforrást, az antennát így már kontrollált módon, egy szimpatikus ághoz tudtuk kötni, majd fel is húztuk. Rácsattintottuk a klub nanoVNA-ját, és megállapítottuk, hogy a rezonancia olyan 6-6.5 MHz környékén volt, amit vártunk is. Ekkor jött a munkásabb rész – antenna leereszt, visszahajt, vág, visszahúz – ezt háromszor ismételtük meg, és az utolsó vágással pont 7.1 MHz-en sikerült egy -20 dB környéki leszívást elérni, és így a teljes 40 méteres sávban kitűnően rezonált az antenna. Emellett a harmonikusokon is megvoltak az elvárt leszívásaink.

Ekkorra már a túrázók is megérkeztek, és elkezdték felállítani az antennájukat. Míg az üzemkész állapotukra vártunk, Yume távvezérlésben beüzemelte a vidéki állomásának SSTV adó-vevőjét, és egy alkalmas frekvencia keresés után a táborból megkeztdük az adást, amit Yume rendszere valamennyire vett is. Sajnos az adás irányt már nem sikerült bekonfigurálni, és már második vétel se jött össze.

Emellett jó pár amatőr állomást is hallottunk, olaszokat biztosan, annak ellenére, hogy ezen antenna elrendezés inkább NVIS-re optimalizált, a felfele sugárzása miatt, így sort kerítettünk néhány összeköttetésre.

Elérkezett a pillanat. Kerestünk egy szabad frekvenciát. Tábor és túra is ugyan oda hangoltunk. “HA5PLS, hív a HA5KFU” – “Itt HA5PLS…” szólt a válasz. Sikerült az NVIS összeköttetés 40 m-en, kitűnő riporttal vettük egymást. A kimenő teljesítményünk – konnektor lévén kezdetben 100 W volt, melyet a QSO során fokozatosan csökkentettünk. Talán 20 W-ig sikerült lemenni, de még úgy is jó riportokat kaptunk a csapat másik felétől. Hosszú perceken át beszélgettünk, cserélve az operátorokat, átlagban jó volt végig a terjedés, néhol valamennyi elhalkulás befigyelt, de összességében nagyon jól működött az elrendezés.

Utolsó merész ötletként kitaláltuk, hogy próbáljuk meg 20 méteren, azaz 14 MHz-n is a QSO-t. Áthangolás után, mintha nagyon haloványan, zajban felsejlő módon hallottuk volna a másik csapatot.

Ez volt a kísérlet zárszava, a túrázók elindultak visszafelé. Ezek után ránk hárult a nemes feladat, hogy megfőzzük a kései ebédet az egész tábor számára, mely külön említést érdemel. Acse és Sus zöldborsó főzeléket főzött, de fokhagymás rántással, hagymával sült virslivel, mely olyan jól sikerült, hogy az utolsó szemig elfogyott.”

NVIS – Túra Site

Ugyanezen kísérletet túrázói szemmel Párkányi László (HA5PLS) más megközelítésben látta, szavait idézzük:

„A tábor csúcspontja számomra az NVIS kísérlet volt. 

A terv a következő volt: átkeltünk a Rezi-hegyen, majd a szomszéd lakatanya romjaiban felállítunk egy FT-857-et és egy huzalantennát, és 80 méteren próbáltunk összeköttetést létesíteni a táborban maradottakkal. A rádió ládája nehéz volt, de mégis szívesen vittem magammal, hiszen kíváncsi voltam, sikerül-e a hegy két oldala között összeköttetést létesíteni NVIS terjedéssel.

A Near-Vertical Incidence Skywave (röviden NVIS) egy olyan hullámterjedési mód, ahol a rádióhullámok közel 90°-ban verődnek vissza az ionoszféráról. A nagy beesési szög következménye, hogy közeli célpontokkal lehet kommunikálni line-of-sight hiányában is. Hátránya viszont az, hogy a teljes visszaverődés feltétele az alacsony frekvencia: 1.8, 3.5 és 7 MHz ajánlott, 14MHz kedvező időjárás esetén működhet. Ezek a paraméterek kiválóan alkalmassá teszik katonai felhasználásra, ahol közeli egységek koordinálnak rajta keresztül egymással, terepviszonyoktól függetlenül.

Még indulás előtt elcsomagoltuk a különböző kellékeket: több bund koaxkábel, egy NanoVNA, különböző átalakítók, az FT-857 és tartozékai, egy akkumulátor, az antenna és az antenna kifeszítéséhez horgászbot, cövekek és nejlonspárga. A katonai bázis romjait megtalálva neki is láttunk először az antenna felállításának, majd a rádió beüzemelésének. Szerencsére éppen elegen voltunk, hogy a horgászbotot kifeszítsük, rajta a huzal szabad végével. A betáplált végét pedig egy fa ágára feszítettük ki egy cövekkel és némi kötélzettel.

Sajnos hangolni nem tudtuk, mivel mégsem sikerült minden szükséges átalakítót elrakni, illetve egyikünk sem tudta, hogyan kell end-fed monopole-t diszkrét hangoló nélkül hangolni. (Azóta utánajártam: a szabad vég rövidítésével – feltekerésével – lehet.) Külön figyelmet szenteltünk annak, hogy a táborban felállított antennával párhuzamosan feszítsük ki – így mindkét antenna észak-déli irányban legyen polarizált. A rádiót jól bírta a kölcsönkapott LiFePo akkumulátor, még 50 W-on sem esett be túlzottan a tápfeszültség, így a közeli átjátszón jeleztünk a bázisnak, hogy készen állunk, majd megfeszített idegekkel vártunk.

“A Helén Antal Ötös Elemér Róbert Ilona keresi a Helén Antal Ötös Péter László Sándor-t” Hallatszott kisvártatva a hangszóróból kristálytisztán, S9+-al. Azonnal fülig szaladt a szám, de nem lehettünk biztosak a kísérlet sikerességében, amíg nem kaptunk visszaigazolást, hogy ők is hallanak minket. Gyorsan válaszoltam tehát a rádió túloldalán ülő Kerinek, diadalmas 5/9-et adva neki. A válasz: mi is 5/9 voltunk náluk, tehát a kísérlet első fázisa sikeres.

Ezután megpróbáltuk feszegetni az összeköttetés határait. 7 MHz-en ők 20W-ra le tudtak menni, és még így is érthetőek maradtak nálunk, mi sajnos (feltehetően az antenna rossz illesztése miatt) már 40W-on is szakadoztunk. A jelenlévők közül többen is átvették az operátori kőfalat (széket nem vittünk magunkkal), és sikeres NVIS összeköttetést létesítettek. Megpróbáltunk még 14MHz-en is kapcsolatot létesíteni – ez sajnos nem nagyon sikerült, a terjedés nem volt elég jó ezen a sávon, és mindkét állomás csak szaggatva ment át. Végezetül létesítettem még egy kontaktust egy versenyre CQ-zó olasszal is. (Az hogy egy NVIS összeállítással ez sikerült bizonyítja, hogy olaszországot bárhogy el lehet érni hazánkból rövidhullámon.)

Ezután összepakoltuk motyóinkat, és kerülőúton visszamentünk a táborba, mivel a meredek hegyoldalt, amin lebukdácsoltunk, a társaságnak nem sok kedve volt visszafelé megmászni.”

SOTA

A várban egy, az NVIS kísérlettől független esemény is történt, a Rezi-hegyen álló vár ugyanis része az aktiválandó SOTA csúcsok listájának. Az aktiválást egy öregtagunk, Szabó Áron (HA1FLX) vezetésével végezte a túrázós csapat. A tapasztalatairól Félix számolt be:

„A HA5KFU idei téli táborának szombatján túrázni indultunk a közeli Rezi-tető felé, a Rezi várba.

A Rezi-tető szerepel a SOTA csúcs listán, így adódott a lehetőség, hogy aktiváljuk a csúcsot. A várban felállítottuk a rövidhullámú adóállomást: a várfalon kényelmesen el tudtuk helyezni a rádiókészüléket (Yaesu FT-891), a közelben lévő fákra pedig kihúztunk egy drótantennát (QRPGuys UnUnTenna Plus). A kis akkumulátor (és az antennaillesztő) miatt QRP módban üzemeltünk, de ennek ellenére majdnem mindenkivel, akit hallottunk, összeköttetést tudtunk létesíteni:

HA1FLX	SQ2BXI/P		2025-02-01 12:13	20m	USB	59	59
HA1FLX	IW2NRI		2025-02-01 12:08	20m	USB	59	59
HA1FLX	IT9ECY		2025-02-01 11:54	20m	USB	59	59
HA1FLX	OV1CDX		2025-02-01 11:38	20m	USB	59	59

Szombat délelőtt az aktivitás viszonylag kevés volt a sávban, sok olasz nyelvű monológot hallottunk, ők érezhetően nem kerestek új ellenállomást. Szerencsére az aktiváláshoz szükséges 4 QSO-t sikerült összegyűjteni. 

A csúcson egy két méteres amatőr sávra házilag barkácsolt mérőszalag Yagi-antennával a közelben lévő átjátszókat is sikerült aktiválni. Több sikeres összeköttetésünk volt a Fonyódi és a Zalaegerszegi átjátszókon, de sikerült nyitni az egyébként 70 centis hullámhosszon üzemelő Kab-hegyi és a szombathelyi átjátszókat is, bár QSO-t nem sikerült összehozni rajtuk. Ezek légvonaltávban 30-35 valamint 60 km-re voltak körülbelül az aktuális QTH-nktól.

Öregavatás 2025

Szombat este sem unatkoztunk, mivel a tábor – mostanra már hagyományos – része volt idén is az öregavatás.

„Idén Bányász Lászlót (HA7SX, alias Sus), Szabó Richárdot (alias Riki) és Weisz Pált (HA3PB, alias Pali) öregítettük, amely olyan szempontból volt rendhagyó, hogy ketten – Laci és Pali – képzésüket a doktori iskolában folytatják a műegyetemen, és így a körös munkájuk sem ér véget. Az ő avatásuk tehát pusztán ceremoniális volt, amiből nem öregtagként, hanem “wise OM”-ként távoztak”. – Az estéről Párkányi László (HA5PLS) tudósít.

„Szombat este a három jelöltnek három próbát kellett kiállnia, mindenkinek egy személyre szabott kihívást.

Riki a körből elsőként a VIK űrmérnöki szakán végzett, így az ő feladata egy (horgolt) műhód – HA1YME (Yume) felajánlásából – (parabolikus) pályára állítása palackrakétával. Rendelkezésére állt ehhez két palack, egy biciklibelső (szeleppel), duct tape, egy biciklipumpa és különböző szerszámok.

Így Riki is kiállta a próbáját, úgyhogy bementünk, és Palin volt a sor.

Sus Lacit, mint borbarátot és -szakértőt, egy borkóstolónak vetettük alá, ahol bekötött szemmel kellett felismernie a tételeket. A felismerendők között volt (a teljesség igénye nélkül): gyümölcsös jellegű (gyümölcssaláta-konzervvel megerősített) fehérbor, nem fehér, nem rozé és nem vörös, hanem kék (ételfestékkel színezett) bor, csokoládés jellegű (két kocka tibivel) fehérbor, és vörösbor(os kóla) is. Lacit a jelenlévő, szintén borszakértő, de látásában nem akadályozott Horváth Kristóf megjegyzéseivel hol támogatta, hol félrevezette, miközben a nézősereg alig bírta visszatartani nevetését.

Laci a tételeket sikeresen azonosítva megfelelt saját vizsgáján, úgyhogy Palival folytattuk a sort.

Pali, mint a szakkollégium ex-elnöke egy Simonyi vezetői gyűlést kellett levezényeljeni. A gyűlés előtt nyolc jelentkező húzott egy-egy kört, amit képviselt és mankókat, hogy mik a körök érdekeik, majd a felvetett témák alapján kellett Palinak beazonosítani, hogy ki melyik kört képvisel. A gyűlés témái voltak: forrasztás a Schönherzben, alkoholizálás a gyűléseken – ez 8:0:1 arányban meg lett szavazva, mint kötelezően ajánlott. A gyűlés végén Pali sikeresen visszafejtette – két kört, a KAFU-t (Csókás Gergő) és SEM-et (Baráth László) leszámítva – a személyeket, így a harmadik próba is sikerrel zárult.

Miután a három jelölt bebizonyította, hogy készen állnak a körtagságon továbblépni, levetítésre került a Dínó által vágott – szintén hagyományos – megemlékező-videó, majd átadásra kerültek az öregedést jelképező gravírozott korsók.

Gratulálunk ezúttal is mindhármótoknak, és köszönjük a körben végzett munkátokat!”