PatrikValamikor előző tavasszal érkezett a Kafuba HA5DNC jóvoltából egy lyukkártyás szkenner rádió. Nagyon szemeztem vele, mert hát milyen menő, hogy lyukkártyát dugsz a rádióba…
Ekkor még csak párszor jártam fent a klubszobában, de legnagyobb meglepetésemre amikor szóvá tettem a téma iránti érdeklődésem, Dínó (HA7DN) egyszerűen megmutatta hol tartjuk a csavarhúzókat. Kis habozás után (hátha nem csak viccelődik) neki is estem, szétkaptam, belenéztem, majd konstatálva hogy nem villanymérnök vagyok és ezzel nem megyek sokra, összeraktam ahogy volt. Viszont ekkor már elhatároztam, hogy ezt márpedig meg fogom érteni bármi áron, úgyhogy így alakult, hogy elindult az első projektem a Kafunál.
A nap hátralévő részét internetes áskálódással töltöttem. A felhasználói kézikönyv mellett még a rádió kapcsolási rajzát is sikerült megtalálni – bár ez az amerikai modell kapcsrajza volt, ami kicsit eltér a miénktől, de alapjában nagyon hasonló.
Az amerikai modell kapcsolási rajza
Pár nappal rá egy táblázatot is előhalásztam arról, hogy milyen frekvenciához mit kell a lyukkártyába ütni, Dínó pedig időközben talált hozzá tápkábelt. Így hát nyomtattunk magunknak lyukkártyát, és pár félrelyukasztás után kis extrapoláció segítségével olyan frekin is tudtuk használni, ami már a sávon kívül esett neki. Igaz itt már eléggé gyenge volt a vétel mert a szűrő szélén voltunk.
A bekapcsolt rádió és a neten talált sablon alapján készített lyukkártya
Ezután elkezdtem kidolgozni a kapcsrajz lényegi részének (nyilván a vétel érdekelt minket) a vázlatát kicsit jobban blokkosítva. Emellett persze visszafejtésre került a frekvencia és lyukasztás közötti átváltás módja is. Kedvenc pillanatom a folyamat alatt az volt, amikor Keri (HA5ERI) kitelepülésen elővette a kinyomtatott kapcsrajzot a táskájából, amin pár színes filc segítségével már korábban visszafejtette, hogy a sok transistor array – amin sokat törtük a fejünket hogy mi lehet – egy dekóder (én pár nappal előtte végigmértem műszerrel és ugyanerre jutottam, de lenyűgözött, hogy volt valaki olyan elvetemült, aki kézzel esett neki).
A megrajzolt blokkvázlat
Közben volt szerencsém tanulni PLL-ekről, és FM demodulátorokról. Ebben a rádióban a PLL-ben egy phase frequency detector (PFD) és egy charge pump van. Lényegében azt csinálja, hogy ha az előállított frekvencia kevés, akkor a charge pump “töltést pumpál be”, ezzel a VCO nagyobb feszültséget kap; ha sok, akkor ennek az ellenkezője történik. Ha a két jel között van fáziskülönbség, akkor ez picit instabil lehet, mert ha az egyik jel siet, akkor ezt ki próbálja küszöbölni a PLL, és túlkorrigál. A rádió spektrumon operál, nem csak konstans egy frekvencián, ezért frekvenciától függően nyilván többé-kevésbé stabil a PLL által előállított jel, de erre a célra megfelel.
A félig-meddig stabil frekvencia
Az FM demodulátor pedig leginkább egy Weiss-diszkriminátorra hasonlít, aminek a pontos működéséről nem sikerült túl sok információt előásni az internetről, de vannak kisebb eltérések tőle. Végül logika és szimulációk alapján arra jutottunk, hogy a rádiónkban lényegében egy félrehangolt rezgőkör, és utána egy AM demoduláció van, csak ilyen nagyon furán néz ki, ráadásul egy kicsit furán végzi a dolgát is.
Weiss diszkriminátor a VHF/UHF Manual-ból
Összességében jó volt megfejteni a rádióban alkalmazott fekete mágiát. Akkor is, ha csak arra fogjuk használni, hogy megkérdezzük emberektől, hogy szerintük mi megy be a lyukba az elején, és galád módon megvárjuk hogy azt mondják, hogy: “floppy?”.