DínóMár régebb óta foglalkoztatott minket a régi antennák között talált 3 elemű, ránézésre 2m-es sávra méretezett antenna.
Amikor nyáron próbáltuk bemérni, azt találtuk, hogy az FM műsorszóró sávban tűnik rezonánsnak, amit már akkor is furcsának találtunk, de nem foglalkoztunk vele különösebben.
Január 18-án csütörtökön újra előkerült az antenna. HA5ERI javaslatára – miszerint beltérben érdemesebb a hajtott elem hosszából számolni a rezonanciát, mint mérni – lemértem az antennát, és meglepve tapasztaltam, hogy a 98,5cm-es hosszával inkább 150MHz körül kellene rezonáns legyen.
Amikor a klubszobából valamiért felhívtam HA5PLS-t, megemlítettem neki, hogy éppen ezt az antennát nézegetem, és nem értem hogy mi van vele – szerintem a tetőn, „szabadtérben” kéne megmérni VNA-val. „Mentek tetőre? Jövök én is!” – „Jössz? Akkor megyünk!” – és így el is dőlt a napi program.
A tetőn a közeltér hatását az antenna fej fölé tartásával próbáltuk minimalizálni, több-kevesebb sikerrel. Ismét úgy találtuk, hogy a műsorszóró sávban minimális az SWR, de találtunk egy újabb minimumot a 70 centis sáv közelében is. Mivel ezt ismét felettébb furcsának találtuk, elkezdtük szétszedni az antennát.
A T illesztés mellett a dobozban egy kerülőutas balun („félhullámú szimmetrizáló tag”) bújt el. Ellenőrizve az antennakönyvből megállapítottuk hogy a bekötése helyes, viszont feltűnt,hogy igen rövid a koaxdarab. Mivel mind a koax, mind a hajtott elem elvileg félhullámú, a koax hossza – figyelembe véve annak rövidülési tényezőjét – a hajtott elem hosszának 2/3-a körül kellene hogy legyen, ami itt kb. 66 centi lenne – de a dobozban talált tag nem volt 20 centi sem.
(Később beszélgetve 8KDA-val kiderült, hogy ő már próbálta javítani ezt az antennát, nem biztos benne hogy nem ő vágta rossz méretre ezt a koaxot – „biztos osztottam szorzás helyett”)
A hibásan kivitelezett szimmetrizáló tag megmagyarázza a furcsaságokat, és mivel semmilyen módon nem láttuk értelmét 70 centis sávú antennának egy méteres hajtott elemmel, így ezt az eredeti balunt kiszedtük, és építettünk a helyére egy újat. Ebben az elrendezésben a koax hossza egyébként nem túl kritikus, így mérés nélkül a direktor 2/3-ának megfelelő hosszú darabot vágtunk némi ráhagyással, hogy a köpeny és a belső ér szétválása után a megfelelő hossz legyen. Egyúttal az eredeti UHF csatlakozót is kicseréltük N típusúra.
Az átépítés után máris sokkal jobban kezdett viselkedni az antenna. A T-illesztést rövid hangolgatás után beállítottuk (bár a bádoglemezből hajlított bilincsekkel meggyűlt kissé a bajunk), és az antenna végül viszonylag széles sávban működött jól.
Próbaképpen rákötöttük HA5PLS Yaesu FT-4X kézirádióját, és megpróálkoztunk a környékbeli átjátszókkal, majd, mivel mindet sikerült nyitni, egyre távolabbra kezdtünk célozni. Ekkor már kénytelenek voltunk az antennát a fejünk fölé emelni, hogy kilásson a mellvéd mögül, majd fentebb is másztunk a tetőn, és az ország több átjátszóját sikeresen elértük, köztük a kőrishegyi átjátszót a Bakonyban (HG2RVA). és a kis-kőháti átjátszót a Bükkben (HG9RVA), utóbbival sikeresen QSOztunk Miskolcig, ahol HG9AR Andris olyan jól hallott minket, mintha csak ott lettünk volna mellette. Megpróbáltuk csökkenteni az adóteljesítményt, még fél watt mellett is 4-es riportot kaptunk.
Mivel eddigre igen nagyon átfáztunk a tetőn – levén leereszkedett a köd, mi pedig több helyen bokáig érő vízen gázoltunk át – abbahagytuk a tesztelést, majd a sikeres összeköttetések naplózása után egy fél pohár tátrateával igyekeztünk megelőzni a csúnya megfázást.
